Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörösmarty

2008.06.03

Vörösmarty Mihály: Előszó (1850)

-          előzmény: világosi fegyverletétel, aradi kivégzések

-          cím utalása: eredetileg valóban előszó lett volna, egy már a forradalom előtt írt mű (Három rege) előtt, amely végül nem jelenhetett meg

-          reformkori emlékek felidézése

-          időszembesítés à öt idősík: a reformkori készülődés, a forradalom, a megtorlás, a jelen, végül a megbékélést (?) hozó jövő

-          reformkor ~ tavasz képe, bizakodó hangnem, idill

-          forradalom ~ egy „intenzív” kép: az univerzum megáll egy pillanatra, döbbenet és csodálat lesz úrrá mindenkin; itt a legpatetikusabb a hangnem, legünnepélyesebb a stílus

-          megtorlás ~ pusztító vihar, félelmetes, rémálomszerű, szürrealisztikus víziók

-          jelen ~ „Most tél van és hó és csend és halál.à tragikus hangnem, puritán fogalmazásmód, letisztult költői nyelv

-          jövő ~ hazug tavasz, látszólagos gyógyulás a sebeknek, hazug és hiteltelen megbékélés; groteszk, gúny, irónia jelenléte („vén kacér”)

 

Vörösmarty Mihály: A vén cigány (1854)

-          keserű hangulatú rapszódia

-          szürrealista képalkotás à a kortársak egy „beteg elme” alkotásának tartották a művet

-          „sírva vigadás”

-          lefordíthatatlan képek

-          intenzív szöveg à képzettársítások

-          a magyar szabadságharc tragédiája: az egész emberiség ügye à a nemzeti panasz ősi mítoszok közé ágyazása (Prométheusz, Káin, Noé) à „a világ egészének kell megtisztulnia”

-          utolsó vsz.: hangulati fordulópont à vízözön: nemcsak tragédia, hanem egy új remény születése is

-          húzd, de még seà elég a „sírva vigadásból”, szeretne az új reményre koncentrálni, azt megvalósítani a kesergés helyett

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.