Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tolsztoj

2008.06.03

-          1886.

-          fő kérdés: hogyan világítja meg a halál az élet értelmét? à retrospektív elbeszélésmód

-          társadalomkritika

-          halálhoz való hozzáállás: önámítás (Iljics kollégái és családtagjai) + őszinteség (Geraszim à az ő számára a halál természetes folyamat, az élet része)

-          kollégák magatartása: megkésett érdeklődés à a haldokló senkit nem érdekel

-          Pjotr Ivanovics látogatása Iljicsnél à kérdésfelvetések: miként fedik el az üzleti formaságok a lényeget + hogyan hárítják el maguktól az élők a halál üzenetét (à „comme il faut” megadják ugyan a végtisztességet a halottnak, de amúgy nem nagyon rázza meg őket az eset)

-          a családtagok is őszintétlenek, kivéve Vologyát, Iljics kiskamasz fiát; Praszkovja Fjodorovna (Iljics özvegye) férje helyett a temetés költségeit gyászolja; hasznot akar húzni férje halálából Ivanovics segítségével

-          természetes érzelmek ↔ társadalmi szokások (Vologya tudja, hogy nem illik sírnia, mert már majdnem felnőtt férfi; ~ Rousseau) 

-          Geraszim: „romlatlan népfi, akit a véletlen a romlott nagyvárosba vet”à tpikus tolsztoji paraszt, „aki az igazat, csakis az igazat és a színtiszta igazat mondja”

Egy elvesztegetett élet

-          Iljics nem a saját életét éli, hanem mindenkiét à sajnos ez az igazodás nem az egyetemes emberi igazsággal, hanem az átlagos tévedéssel szolgál à hajlékonyság, anyagiasság, számítás, részvétlenség (à önámítás)

-          Iljics apját követi a hivatalnoki pályán à csodálja és majmolja feljebbvalóit, miközben arra vágyik, hogy ő is feljebbvaló lehessen

-          feljebbvalói kegyét keresi, lefelé nem barátkozik

-          felesége terhessége idején részvétlen, elhárítja a felelősséget; az asszony rosszulléte „puszta szeszély”, féltékenységi rohamai pedig „kellemetlenek” és „illetlenek”

-          családi életet pótolni kell valahogyan à munkamánia à rideg bürokratizmus, érzelemmentesség

-          szabványszerűség (~ „comme il faut”)

Egy felemelő halál

-          ártalmatlannak látszó betegség à Iljics elindul a sír felé vezető úton à túllép a kollektív szemfényvesztések világán, öntudatos személyiséggé válik és számot vet életével

-          tökéletesedés útja: önámítás szétfoszlása à fojtogatni kezdi a sok hazugság (à csak Geraszim, aki valóban együtt érez vele, tud rajta segíteni) à önvád à rádöbben, hogy élete régóta boldogtalan à elrontott életéért ő maga a felelős

-          Tolsztoj szerint Isten irgalma végtelen à Iljics az utolsó pillanatban is esélyt kap, hogy jóvátegye bűneit à fia kézcsókja döbbenti rá arra, hogy az egyetlen, amit tehet, az az, hogy megszabadítja családtagjait a haldoklása okozta kínoktól à „megkapja a feloldozást” (~ halál)

Realista látásmód

-          erkölcsi téma, értékrendek konfliktusa à vágy a teljesség után 

-          háttér-előtér időszerkezet à a betegség kiszakítja Iljicset a megszokott élet rendjéből

-          a cselekmény maximálisan motivált à minden racionálisan indokolt és felfogható; leírások: karakterisztikusak (szereplők) + szimbolikusak (helyszínek)

-          szereplők: társ.-i típusok (Iljics tipikus polgár, Geraszim tipikus paraszt, stb.)

-          kettős elbeszélői magatartás: hol felveszi Iljics jellemét, hol kilép abból à imitáció + kommentár is az olvasókhoz szól, célja: figyelemfelhívás Iljics önámítására 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.