Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petőfi

2008.06.03

-          eposz: „hősköltemény” (gör.), ~i hagyomány: Homérosz (Odüsszeia, Iliász), Vergilius (Aeneis) stb., hexameter; eposzi kellékek: invokáció (a Múzsa segítségül hívása), evokáció (a megfelelő hangulat megteremtése), propozíció (az alaphelyzet vázolása), in medias res (a dolgok közepébe vágás), enumeráció (seregszemle), eposzi v. epikus v. homéroszi hasonlat, epitheton ornans (állandó jelző); fennkölt téma, jelentős isteni szerep, a főhős heroikus ábrázolása (ld. Odüsszeusz), patetikus hangvétel, magasztos megfogalmazás, szájról szájra terjed(t), lant- vagy egyéb hangszerkísérettel adják/adták elő

 

-          A helység kalapácsa:

 

Keletkezése: 1844 (Vahot Imre tanácsára; megjelenés: 1845) – az európai és magyar romantika kora, az eposznak mint műfajnak hatalmas presztízse volt, Magyarországon főleg Zrínyi Szigeti veszedelmének köszönhetően, ami az első magyar hőseposz à a korban népszerű identitáskeresés és a nemzeti öntudat ébredése

à ~ megítélése: negatív, a kortársak szinte sértésnek tekintik, az épphogy megtalált nemzeti öntudat sárba tiprásának à megbukik

„Elferdített” eposzi kellékek:

- állandó jelzők használata (pl. „széles tenyerű Fejenagy”)

- hexametertöredékek (néhol teljes ~ek, pl. „Nem maradott el/ a béke barátja,/ Bagarja uram sem.”)

- enumeráció a kocsmában

- átlagos, csöppet sem heroikus szereplők

- hitetlenség („égi izék”)

- in medias res használata

- hosszú hasonlatok („S komoly orcájára derű jött:/ Mint kiderűl példának okáért/ A föld, mikor a nap/ Letépi magáról/ A felhők hamuszín ponyváját;/ Szintén így kiderűl/ A sötétlő konyha is éjjel,/ Ha kólyika kezdi gyötörni/ A mopszli-kutyácskát,/ S a tekintetes asszony/ Réműlve kiált/ A cselédi szobába:/ „Panni te! kelj fel,/ Rakj tüzet, és melegíts téglát.../ De szaporán!”/ Panni pediglen/ Föltápászkodik... egy két/ Botlásnak utána/ Kijut a konyhába... kohával, acéllal/ Meggyujtja a taplót,/ Taplóval a kéngyertyát,/ Kéngyertyával a szalmát,/ Szalmával a fát,/ Hogy téglát melegítsen/ Hasacskájára a mopszli-kutyának./ Mondom: valamint illyenkor/ Kiderűl a konyha sötéte,/ Úgy oszlott a ború/ Hősünk komor orra hegyéről,(…)”)

- propozíció

- invokáció („Szeretnek az istenek engem,/ Rémítő módra szeretnek:/ Megajándékoztanak ők/ Olly ritka tüdővel,/ Melly a csatavészek/ Világrendítő dúlakodásit/ Illendőn elkurjantani képes,()”)

- beszélő nevek (pl. széles tenyerű Fejenagy à eposzi hagyományban: Pénelopé: péné (szőni), Helené = elragadni)

- hasonlatok, metaforák (pl. „Oh fölhevülésnek/ Gyors talyigája!”)

A stílusparódia eszközei:

- ellentét (kontraszt) – ld. eposzi kellékek használata

- deviancia (eltérés a köznyelvi normától) – ld. körülírások, eufemizmusok, pleonazmusok, „halott” metaforák felélesztése

- irónia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.