Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


József Attila

2008.06.03

József Attila: Klárisok (1928)

-          látványleírás: nyak à derék à láb

-          kapcsolat reménytelensége (éles vágások, csak asszociatív kapcsolat a képek között)

-          „átminősítésekre” példa: „klárisokàbékafejekàbárányganéj  à célja? talán az, hogy a maga szintjére „fokozza le” a kedvest

-          groteszk udvarlás (oka: beszélő nyakában a kenderkötél?)

-          társ.-i távolság, idő múlása à feloldhatatlan ellentét(ek)

 

József Attila: Óda (1933)

-          hat részre tagolódik

-          első rész

-          elégikus

-          tétovaság, fáradt hangulat („a fej lehajlik és lecsüng a kéz”)

-          múlt nyomasztó emlékei („idesereglik, ami tovatűnt”) à kétkedés, bizonytalanság

-          a táj látványelemei a kedves (feltehetőleg dr. Marton Márta) alakjává lényegülnek át

-          második rész

-          ódai hang megjelenése („Óh mennyire szeretlek téged, (…)”)

-          vízesés-hasonlat: a kedves távol van, de az általa keltett érzelmek még a költő lelkében zengnek (mint a vízesés robaja)

-          harmadik rész

-          hasonlatok halmozása à ezek egymásnak adnak értelmet

-          magasztalás (sajátos eszközökkel…)

-          negyedik rész

-          „az anyag, a test, a biologikum és az érzés, a vágy, a szerelem eggyé olvadása”

-          a vers legmeghökkentőbb része

-          maga az ember, a biol.-i értelemben vett élet válik egy óda témájává ( ~ A kozmosz éneke)

-          ötödik rész

-          epilógus része

-          önreflexió (mennyire sikerült vajon megfogalmaznia, amit érez?) àa lét dadog”, a szavak „alvadt vérdarabokà sikertelen volt a kísérlet

-          hatodik rész („(Mellékdal)”)

-          lecsillapodás a katarzis után

-          visszafogottság, nyugalom à szabályos, tiszta versformák használata

-          csökkenő távlatok (?)

-          talánà bizonytalan az idill

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.