Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Berzsenyi

2008.06.03

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem (1799 k.)

-          ~ 23 évesen írja (!) à mintha túl lenne minden hányattatáson, sőt, magán az életen is à célja a tétlen nyugalom, a sztoikus belenyugvás à ez elég valószínűtlen ebben az életkorban à sokan önszuggeráló ars poeticaként értelmezik a verset (a költő így próbálja elhitetni magával, hogy boldog, elégedett; elért mindent, amit szeretett volna; próbálja eltemetni magában a nyugtalanságot, a vágyakat, mondván: „az élet örökös hiányérzet”)

 

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (1804-1808)

-          első három versszak: táj-, második három szakasz: állapotleírás (mulandósággal való szembesülés)

-          ősz: kiinduló- és végpontja a vers ívének à közrejátszik az elégikus hangulat megteremtésében, ugyanakkor ennek szimbólumaként is felfogható

-          az összes érzékterület bevonása (de csak negatív lenyomatok érzékel(tet)ése)

-          emlék à hiány

-          ami nem tagadás, az is a hanyatlást, dekadenciát érzékelteti („hervad”, „hullanak”, „borong”)

-          nem válik elvonttá, filozofikussá

-          hiányérzet, kielégületlenség (pl. „még alig izleli nektárját ajkam”)

-          metonímia („Lollim barna szemöldöke” ~ Lolli maga) à végtelenség, határtalanság

 

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz (1804-1808)

-          egyszerre episztola (költői levél), elégia, életkép és létösszegző vers

-          episztolaként indul (megszólítás, vershelyzet)

-          létösszegzés, számvetés a folytatásban à elmarad az elköszönés

-          életképnek induló beszámoló ~ az egész élet jelképszerű összegzése

-          záró versszak: teljessé teszi az összegzést à megnevezi a költő számára két legfontosabb alapértéket: a szerelmet és a költészetet („szomorgó nóta”)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.