Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babits

2008.06.03

 Jónás könyve (1937-38)

-          fő motívum: Jónás „rühellé a prófétaságotà nem teljesíti, amit Isten kiszabott számára feladatnak à döntéskényszer: vagy Istennek engedelmeskedik, ezzel kiemelkedve a vele együtt élők közül, vagy leereszkedik hozzájuk, megtagadva Istent és az ő parancsait à utalás az egyre nagyobb teret hódító nácizmusra („vétkesek között cinkos, aki néma”) és az azt övező „tehetetlenségre”

-          Jónás alakja: egyszerre szánalmas, tiszteletet érdemlő és nevetséges à groteszk hatás fokozása: eltérés a bibliai alaptörténettől; a bibliai Jónás őszinte, szemben a babitsival, a bibliai niniveiek megtérnek, míg a babitsiak kinevetik a prófétát

-          további eltérések: Jónás a cethal gyomrában à Babitsnál az Istennel egyenrangú félként szólal meg, indulatos, gúnyolódó hanggal, szemrehányást tesz neki (az Ószövetségben egy értelműen Isten alárendeltje, bűnbánó, alázatos hangon szól Hozzá); miután Jónás eljön Ninivéből à Babitsnál a városlakók közül egy-két ember fogadja meg a próféta szavait, látszólag semmi foganatja a jövendölésnek, negyven nap után „egy árva ház sem égett Ninivében”, Jónás ezét egy újabb meglehetősen indulatos szózatot intéz Istenhez (az Ószövetségben az első szóra megtér mindenki, így menekül meg a város); Jónás a pusztában à az árnyat adó tök nem egyértelműen Isten keze munkája (szemben az Ószövetségben, ami persze nem hivatkozási alap, mert a Biblia szerint minden az Ő alkotása)

-          a mű végén nem Jónás, hanem Isten ad magyarázatot a történtekre – vajon miért? à Madách: Az ember tragédiája à a földi halandónak, még ha próféta is, nem jár ki, hogy ismerje az „Isten útjait”, bár szeretné tudni az igazságot, ez csak Isten „joga

-          Így szólt az Úr és Jónás hallgatott.à miért? 1) mert az utolsó szó mindig az Úré; 2) Jónás gondolkodik, talán végre egyetért Istennel; 3) Jónás ugyan nem mond semmit, mégsem ért egyet, csak felmérte, hogy Istennel szemben neki nincs hatásos fegyver a kezében, egy Vele vívott harcban csak ő veszíthet

à prófétai szerep értelmezése: választási kényszer önmagunk és egy fölöttünk álló hatalom között; félelem attól, hogy ha ezt a bizonyos hatalmat választjuk, elveszítjük önmagunkat, céljainkat, álmainkat, esetleg a hozzánk közelálló személyek bizalmát, szeretetét is; a prófétaság valóban egy szerep, önmagunk megtagadása, távol áll a „józan” embertől; ha visszautasítjuk a prófétaságot, eltűnhetünk egy jótékony, szürke tömegben, ahol mindenki „normális”, olyan, mint mi

 

Mint különös hírmondó

-          hírmondó-szerep furcsasága: messze él a világtól à nem tud semmi újat mondani à a hír valójában nem hír, mindenki száméra triviális

-          „különös hírmondó” ~ lírai én („úgy vagyok én is”)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.